Álomvár


A lehetőségekkel teli városka olyannak tűnt messziről, mint egy hatalmas elvarázsolt kastély. A kastély, ami a titokzatosságával ejti bűvöletbe az arra tévedőket. A hely számomra inkább tűnt édeségüzletnek.

A hatalmas aranyozott csokoládéból készült és pattogós cukorkákkal díszített fehércsokoládé kapun belépve teljes eufória töltött el. Azt sem tudtam hová kapkodjam a fejem, minden annyira új, változatos és különleges volt (vagy legalábbis annak tűnt). Én tudom magamról, hogy nagyon válogatós nő vagyok. Egyáltalán nem finnyás, inkább igényes válogatós féle. Sosem voltam Gombóc Artúr, akinek mindegy, legyen az kerek csokoládé,  szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé.. stb. Mindig megvolt a kiemelt kedvencem és azért rajongtam, azt az egy csokit kívántam leginkább. Sosem jutott eszembe másik csokoládé először. Amikor elfogyott a boltból egyszer sem próbáltam máshonnan pótolni.

Persze amikor belép az ember egy üzletbe, ami tele van szebbnél szebb csomagolású különböző csokoládékkal az eléggé elgondolkodtató. Itt igazán elkülönül a két tábor: a mohó és a hűséges. A mohó végig kóstolja, az összeses olcsó édességet pedig tudja; csak a szeme kívánja. Neki fogalma sincs, mit visz haza, bár onnantól, hogy olcsó mindegy is. Tulajdonképpen a "hülyének is megéri"... De legfőképp annak. Ugyanis mindent összeesznek, keverednek az ízek, egy idő után nem is fog feltűnni a különbség. Mindeközben a hűséges végig sétál a gyönyörű üzletben, majd céltudatosan leveszi a polcról a kedvencét. Ő tudja, mire számíthat, de pont ettől édes a délután, a kedvenc íz, ami újra és újra lenyűgözi.

Szeretem ez az elvarázsolt helyet, ahol mindenki megtalálhatja magának a megfelelő utat. Itt hatalmas polcok között sétálhatok, miközben keresgélek. Ez a város lett nekem, ahol a különc csodát keresem.

Dóri

pont

Jössz vagy mész ?
Hagylak elmenni
Én itt maradok
Leszakadok
Hagyok
Kit?

Sokat nevetni, mintha sosem fájt volna
Csak egy mosolyt kérek, ha ábrázolna
Rajzoljon olyannak amilyennek szeretné
Előveheti majd ha esetleg elfeledné

Lennék magának aki nekem lehetne
Mindössze akkor, ha soha el nem feledne
Ne súgjon nekem tömérdek hamis szépet
Szívembe ne vágjon semmiképp léket

Soha nem tudja meg ki lehettem volna
Talán akkor titkon hiányolna
Örülök, hogy voltam hajdanán
Akkor se jöjjön már ha óhajtanám

Örüljön, hogy valaki voltam magának
Bár szebb lett volna ha nem néz madárnak
Nem teszek már úgy mintha maradna bárcsak
Elképzelhető csak füstje marad ennek a nyárnak

Kérlek hagyj üzenetet
Magamon kívül vagyok
Igazán jól esett lenni
Csak most jobban sajog

Végig égeti a gyomrom
Most oldódik a gondom
Nem akarok már emlékeket
Otthon hagytam a hiszékenységemet

Látom, darabokra szednének
Hamarabb dobnám magam a medvéknek
Ma este csak eszméletlenre
Nem bizom már a véletlenre

Feledékenységben izzom
Nem kell már többet innom
Annyi itt az érték mint egy bordélyházban
Ezért üres még az ágyam

Mára elhagytam magam
Jó igy most súlytalan
Langokban hever a testem
Hagynám, hogy az érzés elégessen

Imádom, hogy téged megszerettelek
Pohárban kaptam az őszinteségemet
El is fogyott hamar
Viszlát tudatzavar










árnyék marad

Valami borul, talán az elmém

Pezsgett minden részecském

Egészben darabokra bomlok

ébredek majd, beleborzongok

 

Minden homály volt az estén

Csendben látok át a testén

Árnyék vagy, fátyol között

Hunytam míg az ágyhoz kötött

 

Nem haraptam nem téptem

Szerettem volna annyiféleképpen

Tenyerén, nem a talpa alatt

Mosollyal dőlök hanyatt

 

Lehet hangos neked a csendélet

Könyörögve kéred az ellenmérget

Elkérheted amikor jónak látod

Bár addig oda adsz érte minden apróságot

 

Mégis egyre gazdagabb lennél

Mellettem sétálsz, pedig maradhatnál eszednél

Veszélyes lehet az üzlet,

Kivégezhet valamennyiünket

 

Kavicsok a zsebedben tedd le mindet

Keress helyette valami kincset

Ugye mennyire könnyű szállni?

Innen nem érdemes megállnI

 

Nincs mitől annyira félnék

Meghalni még mielőtt élnék

Nincs annyira amit vágynék

Többnek lenni mint egy árnyéK

Lebegő cirkusz

 

 

Levegő helyett füstöt lélegzem
Itt vagyok, de sehol lélekben
Lenne kedvem kikapcsolni
Én nem fogok neked parancsolni

Elég magasan, hogy a képek mosódjanak
A lebegő alak, hangosan kacag
Cirkusz talán, nem szórakoztató
Ez most így elég viszolyogtató

Ne legyen baj ha az oszlopnak ugrok
Tolok egy mosolyt majd darabokra bomlok
Nem fog fájni, hamar túl esek rajta
Lettem mostanra olyan fajta

Nem állok meg ha már lendületben vagyok
Ti játszatok, én kimaradok
Sosem voltam jó ebben
Könnyen megverhetsz pókerben

Látod? kosz van a vattacukromban
Nem biztos, hogy megmarad a gyomromban
Édesem, keserű ez a cukor
Sajnos ebből kimarad a humor

Kézzel is megy, nem harapok
Vedd figyelembe, én tudom mit akarok
Nem kell csak az álmaim fele
Akinek nem szégyen érje be vele

Nem próbálkozom, csinálom
Akinek úgy tetszik, sántikáljon
Újabb napok járnak
Boldog része vagyok a világnak

Ők azok a színes árnyékok

Akik akkor is ott vannak ha megállok

Ismerik a legapróbb jót, rosszat

Mégis velem lennének naphosszat

 

Ők nekem az ugródeszka és a védőháló

Nem tudom elmondani mennyire motiváló

Feltetel nélkül szeretnek,

ettől érzem magam értékesnek

 

Eltörpül emellett a világ összes gondja

mindent jelent, mosolyomnak alkotója

Ez teszi különlegessé a napokat

Én lehoznám értük a csillagokat

 

Csodalom őket felnézek rájuk

Mindennél többet ér a barátságuk

Feltétel nélkül, bíznak, hisznek bennem

Imádom hogy nekik nem kell megfelelnem

egyedül

"Sokan félnek az egyedülléttől. Egyszerűen rettegnek attól, hogy magukban legyenek. Ezért kell melléjük mindig valaki. Azt hiszik, társra vágynak, holott csupán a visszajelzések miatt van szükségük a másik emberre. Valójában eszközként használják a partnerüket. Olyan tükörként, amelynek mindig azt kell sugároznia, hogy ők a legszebbek, a legokosabbak és a legügyesebbek. Amint eltűnik a tükör, egyedül maradnak, és megszűnnek a visszajelzések. Hirtelen úgy érzik, mintha – nincs rá jobb szó – elhalványodnának! Borzalmas érzés lehet, hiszen ettől azonnal felszínre bukkan az önszeretet hiánya."

 

Egyedül mosollyal lenni igazi kincs
Ennél nagyobb szabadság amúgy sincs
Kapkodni eszetlenül annyira felesleges
Mástól várni a boldogságot semleges
Türelemmel, nyugalommal haladni
Nem szükséges mindig szaladni
ha eljössz, nem hiányt pótolni érkezel
Én addig olyanná válok aki megérdemel
Az időm amit azzal töltök, hogy jobb lehessek
Azért van hogy, őszintén önzetlenül szerethessek
hát addig érezd jól magad nélkülem
Kedves jövendőbeli idegen

igazi Dóri

 

Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.

 

kacagni felhőtlenül, s nem felejteni el ismét az irónia csodás erény :D

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget:
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget,
ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...

 

Mosolygós napokat nektek is ! :*

"Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy, és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad. De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból."

 

 

Kitölteni az űrt tömérdek hálával

Szembesülni lelked csillogásával

Megtalálni a harmóniát önmagaddal

Gazdagodni ezer tapasztalattal

Mindig törekedni a jobbra

Ettől nő szíved még nagyobbra

S ha magadtól nap végén megkérdezed

Semmi sem nyújt nagyobb elégedettségérzetet

I. rész

 

"Az alkoholisták azért isznak, mert nem bírják elviselni, ha a nap végén tisztán látják az életüket, a hibáikat, a gyengeségeiket. Mindazt, amit sehogy se képesek megoldani az életükben."

 

Körbe nézek és bóduló embereket látok.

 

Tini lányokat, akik fejvesztve vásárolnak márkásabbnál márkásabb dolgokat, hogy társra találjanak, és persze ott vannak a férfiak, akik a napjaikat az edzőteremben töltik, hogy egy mutatós lány mellett feszíthessenek. Látszat. ..

Emellett ott vannak, akik felszínes kapcsolatokkal veszik körül magukat, mert imádják, hogy  ezer plusz egy ember veszi őket körül, mindenki rajong értük. Ezek az emberek akkor is jókedvűnek tűnnek, ha egyébként éppen összeomlanak, csak mert ezt várja el mindenki.

A magányos farkasok, akik eléggé maguknak valók és egy idő után azt hiszem, elkezdik megutálni az embereket, mert minél többet csalódnak annál nehezebben tudnak megbízni másokban és óvatossá, gyanakvóvá válhatnak, a részletek az ő világuk.

 

Cigarettafüst terjeng, a zöldes lámpák csak pislákolnak és egész meghitt is lehetne a hangulat, ha nem látnám a látszat mosolyokat. Az a gondolatom támadt, hogy mennyire beszélgetnének el ennyire vidáman és őszintén a srácok, akik most a mosdóig is hatalmas erőfeszítés árán jutnak el egyenes útvonalon. Miss. Cicababa egész harmonikus kétszemélyes fecsegése "szolid" nyihogássá vált. Barátja Mr. Gyúrós int a "pincérnőnek" aki láthatólag csak a pultnál szolgál ki ugyanis ő valójában pultos lány, de felismerve a helyzetet nagy duzzogva felveszi a rendelést.

Egész mosolyogtató elképzelnem a kis családjukat 10 év múlva. Anyuka rájön, hogy egy kis büfi folttal annyira nem is szexi az új flitteres my77 felső és, hogy műkörömmel kisbabát fürdetni hasonló mintha szöges ágyra fektetné a kicsit. Apuka a proteines reggelijét fogyasztva bejelenti kis családjának, hogy aznap bizony lábnap van.. mese nincs. Anyuka frissen vasalt arca torzulni kezd (éppen most fut végig a H&M gondolat felhő mellet, hogy ma bizony több program be lett volna tervezve) amit hangos ajtócsapkodás követ és némi hiszti roham, hogy ő  le nem mondja a hajfelvarrást, mert akkor bajok lesznek. A napok hasonló romantikában telnek, de eljön a hétvége. Ami akár nyugodt is lehetne, de ebéd tájt 10 perces néma csend következik ugyanis divatbaba lehányta az új Armani ruhácskáját apuka kihasználva a helyzetet bedobja, hogy ma este se várható, mert nagyon fontos megbeszélése van a haverokkal. Ami akár vicces is lehetne, ha nem gondolnám tovább, hogy egyszer már anyuka túl fáradt és idős is lesz a hajfelvarrás/műkörömépítéshez apuka pedig a heti gyúráshoz. Eljönnek az idők, amikor nem marad sok töltelék dolog, és ha valami csoda folytán egymásra maradnak, képesek lesznek egy szövetségként egymásba kapaszkodva megtalálni a közös utat? Kitudják-e alakítani a harmonikus összebújós őszintén beszélgetős estéket? Belefér ez a felszínességbe? Vagy addigra már elnyomnak minden érzelmességet magukban és egymás között? Vagy nem is volt soha?

Aztán  itt van Haver, aki olyan 20 éves forma és naaaggyon partyarc... Barátunk éppen egy 7 fős társasággal üti az időt és fogy az alkohol, nagyon fogy az alkohol. Egyre jobb a hangulat és egyre őszintébbek a srácok. Lökik az életük legnagyobb történéseit is most Zizi a helyi gimnazista lány van témán ő az, akiről mindenki tud valamit, mint például, hogy Peti, Józsi, Marci, Tomi is szeretné már.. megszeretgetni őt. Zizi biztos aranyos lány, mondják is a fiúk, hogy mennyire segítőkész volt a múlthéten az új fehérneműjében. Itt van, az a pont, mikor kicsit én jövök zavarba  a hallottak miatt, amit persze kivédeni lehetetlen ha üvöltik az ember mellett. Ilyenkor megmagyarázhatatlan módon játékba lép a "fülhallgató effektus". Amikor a srácok a megfelelő mennyiségű alkohol és az egyébként nem is annyira hangos zene miatt megpróbálják túl kiabálni egymást és elhangzik egy-egy igazán diszkrét "heeeeeeeee Jóóóózsiii hátte dugtad a pultos csajt nem?" kérdés. Válaszként csak hangos röhögés veszi kezdetét némi vállveregetés társaságában. Pultos lány rezzenéstelen arccal szolgálja ki a pultnál álló 30as megkeseredett még mindig vagy már nincs nőm fazonokat, látszólag hozzá szokott már ezekhez, na meg persze itt igazi dívának érezheti magát, hiszen körberajongják. Haver barátunk előkerült a férfimosdóból valószínűleg vízszintet ellenőrizhetett a wc-be mert enyhén izzadtan és kifáradva támolyog ki egy erőltetett mosollyal és a "miiiiiiiiiizzuuvan srácok?" Költői kérdéssel. A hülye is látja szegényen, hogy elég szarul van, de azért legurít még párat meggyőzés képpen: ő bizony bírja ám a piát. Vége az estének csendben hazatántorognak Haver és az ő legjobb Haverja. Jó barát ő mindig felvidítják egymást, na meg már hányni is látta többször nincs, mit takargatni előtte ismeri már, mint a rossz pénzt.

2:35 : Haver haza ért és bár a jókedvűről átváltott megfáradt sráccá, de legalább elfelejtette, hogy egész szar napja volt, na meg ma se volt kihez hozzá bújni, ami mindegy is úgy is feszengene egy lány mellett piától bűzölögve. Haver rájön, hogy hiába a fejfájás és a nyúzott ábrázat másnap bizony kezdődik a mókuskerék, minden kezdődik élőről. Reggel édesanyja dörömböl a szobán, hogy nagyon késésben van és még egy kevés lecseszés is belefér majd a munkahelyen a főnökkel szemben áll és ismét szentbeszédet hallgat csakhogy ő hallja a mondandót, de igazából neki már azon jár az agya, hogy estére ő már úgyis elfelejti ezt az egész beszélgetést, na meg úgy mindent.

Ahogy telnek az évek és a 7 fős társaságból már csak 3an vannak, na meg a pia se olyan olcsó már, na meg jó lenne már egy csaj is.  Hősünk ma is naaaaaaagyoon jóól érzi magát, méregetik, ők a csajokat bőszen csak valahogy mind játssza az eszét nem is nagyon értik mire fel ez a nagy önérzet ...aaaaaaamikoor bejön Zizi, azaz Zizi a mosolygós kis bájos lány, aki amúgy igazán belevaló csirkének látszik, már elsőre Haver csak néz és már dobban is a szív. Megtörténik az egymásba szeretés, aminek nincs túl nagy lángja tekintettel Haver elég magas véralkoholszintjére. Reggel elköszönés majd rövid maradjunk barátok, mert hát kedves fiú deee Mr Gyúrós mégiscsak a látszat tökéletes kategóriája. Így került Haver barátunk az előrébb említett bárszéken ücsörgő csődör kategóriába, aki éppen a pultos lányt próbálja meghódítani.

A kedvencem a magányos farkas típus ők a legkiszámíthatatlanabbak ugyanis belőlük van egészen nyugalmas, pesszimista és igazán optimista is.

A nyugalmas magányos farkassal kezdeném Ő Vince, aki egy kisebb vegyes csapattal érkezett.. lányok, fiúk, magasak alacsonyak :) Vince igazán visszafogott srác látszik, iszik egy keveset a feeling kedvéért, de inkább figyel.. figyel és kivár ..aztán eljön az idő és végre hozzá szól a témához. A többiek hatalmas érdeklődéssel fogadják a mondandót Ő pedig az elkövetkező fél óráig büszkén hátradől és természetesen jókat nevet, amikor látja, hogy a többiek is röhögnek. Vince otthon makettekkel foglalkozik, ez mindig megnyugtatja és szeret alkotni, inkább csinál valami olyat, amiben örömét leli, mint valamit, amiért hatalmas elismerés jár, de nem szívesen csinálja, vagy épp utálja is. Vince amúgy nagyon barátkozós ő az, aki szívesen beszélget lányokkal, fiúkkal is csak igaz barátai vannak abból nem túl sok, de rá biztos, hogy mindig lehet számítani. Talán a Vince féle fiúkból kerülnek ki azok, akik még 40 évesen is a szüleikkel élnek. A másik lehetőség pedig, hogy egy karakán feleség mellett igazi papucs férjek gyöngyévé válnak majd.

pesszimista típusról csak nagyon pár szót ejtenék  ők azok, akiktől távol tartom magam ugyanis képesek nagyon megkeseredni, amitől igazi energiavámpírrá válnak. A pesszimista magányos farkasok, akik megtévesztőek, járnak társaságba és a középpontba szeretnek lenni, ami néha elég kényszeredetten sikerül. Ők azok, akik szívesen mesélik a nőgyűlölő vicceiket még akkor is mikor már kezd kínossá válni, ilyenkor esetleg némi fajgyűlölettel is keveredik. Ők azok, akik igazi férfinek tartják magukat, viszont nő minek?; úgyis kurva mind. Folyamatosan kritizál, mindent és mindenkit, elég egyértelműen fáj neki az élet. Lehangol a két asztallal előttem ülő erősen ebbe a csoportba tartozó Péter így szóra se méltatnám tovább.

Éééés végül essék szó az optimista magányos farkasról ...

Az optimista magányos farkas csinosan felöltözve libben be az ajtón.

Mosolyogva kér egy koktélt majd egyenesen és céltudatosan a már előre kinézett hely felé libben.  20 körüli vörös hajú lány, látszólag nem a tökéletes hely ahová csöppent. A ruha kicsit túl csinos a lány egy kicsit túl visszafogott és a társaság is túl nyugalmas. Egy kicsit olyan mintha nem is lenne, jelen egészen valami foglalkoztatja. Figyel, mégpedig a részletekre.. beszélget,kicsiket szürcsöl az italához kapott szívószállal, de fél szemmel mintha keresne valamit. Nem keres. Mindenkit szépen lassan felmér, amit Haver barátunk észre is vesz és a mosdóból kifelé jövet megpróbálja előkaparni a "nem hánytam" kinézetét és egész kulturáltan vissza sétál a helyére. Vince a nyugalmas srác is csak félszemmel mer ránézni és amint észreveszi, hogy nem maradt észrevétlen le is süti a szemét. Szinte mindenkinek feltűnik, talán mert barátságos és van valami, ami bizalmat gerjeszt az emberekben talán csak a mosoly, talán a kisugárzás.

Az optimista magányos farkasnak előnyei vannak... senki sem kérdőjelezi meg, hogy van ezer oka boldognak, magabiztosnak, vagy akár mosolygósnak lenni. Mert talán egyedül tér haza és, talán mert annak ellenére, hogy ő mindig szívét és lelkét is kiteszi csalódnia, kell és úgy éreznie, hogy talán mindenkinek érdekes egy kicsit, de senki sem kíváncsi rá eléggé. Senki sem elég kitartó hozzá.

Jó éjt!

Szebb éjszakákat mindenkinek!

 

Elcsuklott heves csacsogás

Ritkán felvisító ajtó csapkodás

Lelkem hangja olyan zajos

Emlékek járnak erre, oh mi zavaros

 

Csendes völgyben dübörgő folyó

Erős páncélos tündér lázadó

Vak menetelésének kopogása hallatszik

Könnyekből szövöget mielőtt elalszik


Dóri

 

Kisherceg

Szépnapot buckalakók!

 

Most nem írnék egyebet csak pár csodás sort idéznék  Antoine de Saint-Exupéry könyvéből.

"...- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem. 

- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg. 

- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz... "

"...Az alvó kis hercegben a legjobban a virágjához való hűsége hat meg: egy rózsa képe, mely akkor is úgy ragyog benne, mint egy lámpa lángja, amikor alszik... és ettől még törékenyebbnek tűnt a szememben. A lámpákra nagyon kell vigyázni: elég egy hirtelen kis szél, hogy kioltsa őket..."

 

Gyönyörű szavak egy igazán varázslatos műből :)

Sajnos 70 év telt el ,hogy nem lehet már alkalmam megköszönni ennek a tehetséges embernek,hogy segít újra és újra megtalálni azt aki vagyok.

Az élet úgy szép ha hiszünk valami különlegesben. :)


 

Mindenkinek csodálatos, különleges, boldog, mosolygós,meghitt napot kívánok! :)

Dóri

Ragyogni, ahogy ragyogtatnak

Szépeket!


Ragyogni vágysz. Ahogy ragyogtatnak, mosollyal tovább haladni az úton.A lelkes és fecsegős lány csendben ül,tétlenül. Azt, hogy milyen harcos aki leteszi a kardot? Nemtudom. Hogy egy törékeny lányt helyes-e harcra teremteni? Nem tudom.

 

Hovà lettek azok a csengő szavak,

Hol a cirógatás ami elszaladt,

Zene amiben én voltam az egyetlen

Barátság amiben ért valamit a félelmem

Apró szemek mikben én voltam hatalmas

Falak, vas kapuval amin kopognom már nem alkalmas

Meg érteni mindent nem csak látni

Érezni minden rezgést nem állni

Úgy nézni mint ha most születtem volna

Meg érteni a harcost,a gyengét, a nőt

Értékessé varázsolni minden időt

Megfáradt utazó letéve evezőt

Vár csendben mire észre veszik Őt

Nem próbálkozik újra és újra

Kinyitja szemét ha valaki a kezét nyújtja

Ha majd szükség lesz rá fog létezni

Addig megfáradt szívvel próbál meg lélegezni

 

 

A hópelyheket mindig úgy kellene látni mintha az első hóesés lenne, csodásnak.


Dorci

sami zaborav

"A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját."
Nicholas Sparks

sami zaborav


Egy sikoltás hallatszik, ami lassan távolodni is tűnik. Fehér lenge ruhája szinte alig takarja combját, ujjain a fodrok, mint a gyenge virágszirmok lengedeznek a reggeli hűvös szélben. Nem is sejti, hogy a rémült hang egy kislánytól származott, aki egyszerűen szellemnek nézte Őt nem tudva, hogy akit látott a legkevésbé sem kísértet. Réges-rég történt már, de ez a lány volt, akiről lépten, nyomon összesúgtak a faluban. Azt beszélték, hogy amikor felkel, Ő festi az égre a napot, tőle színesek a virágok, zöldek a fák és néhány egészen fantáziadús pletyka szerint; különleges varázserőkkel bír. Azonban soha senki nem látta még ennek bizonyítékát. Mindenki gyanakodott, leselkedtek utána, óvakodtak tőle, így ment ez egészen addig a bizonyos napig. Senki nem látta többé, teltek múltak a napok, hetek, mígnem szépen lassan mindenki elfelejtkezett róla, mintha soha nem létezett volna.

Ez a reggel is ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Sami első dolga az volt miután kipattant az ágyból, hogy megnézze ruháit. Hatalmas szekrénye 20darab pontosan ugyanolyan szabású hernyóselyemből készült ruhát rejtett ezek mind-mind más színben ragyogtak. Szeretett hozzáérni a puha anyagokhoz, megszokta már, hogy mielőtt elkezdődne, a napja végig simítja őket. Megmosakodott majd a kócos loboncot próbálta kibontani. Ez után következett a legfontosabb dolog. Kihúzott egy nagy fiókot és egy selyembe bugyolált tárgyat vagy tárgyakat igyekezett óvatosan kicsomagolni. Három ecset volt az, amik teljesen különböztek egymástól. Az első és a legnagyobb egy bronzszínű ecset lágy szőrrel. A második egy ezüst. A harmadik és a legvékonyabb egy aranyszínű lószőrből készített. Mindegyik különleges volt valamiért. A bronz ecsettel a világot színezhette. Az ezüsttel az embereket állatokat varázsolta különbözővé. Az arany ecset volt a legkedvesebb számára, az érzelmeket tette színesebbé, örömmel, bizalommal, barátsággal, szerelemmel.

A kezébe vette őket majd behunyta szemét és azokra a pillanatokra gondolt, amik boldoggá tették. Egy könnycsepp gördült le, örömkönny volt. Ekkor kezdődött a varázs, az ég élénk színűre váltott, a fű a bokrok zöldben pompáztak, a tengerek ezer féle kékben csillogtak, nyüzsgés, hangos kacagás hallatszott. A világ megszűnt szürkének lenni. Mint minden nap Sami ma is elindult a mezőre. Az égboltot nézegette és a csend bűvöletében élvezte, hogy ismét színessé varázsolta az életét. Elmélkedésében egy esőcsepp zavarta meg. Hamarosan még több csepp követte, mígnem sötét felhők jelentek meg. Erős széllel, vihar közeledett. Sírni kezdett, amikor rájött... a vihar a lelkében növekedett. Az emberek nagy része elfogadta a szürkeséget és elfordult a fantáziától. Sami egyedül érezte magát, megbetegedett és elfáradt, varázsereje gyengült.

A szél szétfújta ruhájának színét, azóta virágos a mező és ácsorog fehér ruhában egy törékeny lány egyedül. Két világ találkozott, egy szakadék keletkezett. Az emberek elfelejtették Ő pedig nem tért vissza soha többé a faluba.

by: Dóri

Felemelem kezeim

"Szólítottam. Nem válaszolt. Makacsul és többször megismételtem. Csak a csend felelt. Hol van? Mi történhetett? Miért nem jelentkezik? Hülye vagyok! Hol lenne? Mindig itt és mindig mindenütt. Újra hívni akartam, amikor rádöbbentem, hogy nem tudom a nevét. Nem tudom megszólítani."

Halk csengés, dörömbölő kolompok
Nem szomorú, csak magam vagyok
Összeszorítom fogam, egyedül harcolok
Nincsen baj hisz ez nem saját hiba
Mindig is ilyen voltam, naiv liba

Felemelem kezeim

Elhagyom szavaim, elhagy a fényem
Bent maradnak háborítatlan vidéken
Nincs mit kiadnom,nincs mitől félnem
Egészen örök sötét lett az éjszaka
Amit én nem engedek, nem láthatsz soha.

Ezer szentjànos táncot lejt odabent
Kicsi színes szív soha nem felejt
Ha úgy látod pihen a tűz, a csillagok alatt.
Nézel de nem látsz, csak hatalmas falat.
Elveszted a fényt

Elvesztél..

Idegenné fog válni a különc világ
Nem találsz tàblàt, nem találsz hibát
Üresek az utak, nincs sehol élet
Vak lettél, s nem hallasz már szépet.
Elveszíted a kulcsot

A vár akkor is áll ha nem kívánja senki
Az enyém örökre, s nem fogok elmenni
Szilárdan építgetem tovább..
Lehet, mások számára idegen vidék
Akinek ez túl sok, erőt vesz majd és  kilép.

Munka nélkül semmit sem lehet felépíteni. Lehet mosolyogva letakarni, szőnyeget porolni. Továbbra is miénk a döntés..térdig mocsokban akarunk-e gyalogolni?

 

 

Mosolyok, poharak félig tele

Én lehetnék a világ egyik fele

Mosolygok, a poharam fele tele

Poharamat szorongatom

Ácsorgok mosolyogva vele

Magamnak töltök pontosan

Ácsorgok a világban fontosan

Nem lehetek egyedül

Amíg én vagyok, aki tölt

Újra élhetek, mosolygok az égre

Itt vagyok, itt létezem végre

Szürreális bolond érme

S ki tudja, mikor esik a fejére

Az írás a jellemének képe

Elfárad és elesik egy évre

Feláll, és azt mondja végre

Ennek soha nem lesz vége

A pohár teli, zúg a vére

Kiált, majd ha elérte.

elvarázsolva

Szép estét!

 

"Ne feledd! Amire figyelsz, az a világod."


Szemeid egy hópehelyre tévednek, ami tökéletes kecsességgel az üveghez érve átváltozik.Az ablaküveg fürkészését kopogás zavarja meg. Egy visszafogottan, de mégis csinosan öltözött, talán negyvenes éveiben járó hölgy komor arckifejezéssel igyekszik az ajtó felé.Az ember azt hihetné, az ajtó soha nem nyílik ki ha nem ér oda azonnal ,annyira sietősen kapkodja tömzsi, fekete nadrágba bújtatott lábait. Egy pillanatra elgondolkozol rajta, hogy vajon a családjához rohan vagy talán a macskája pontos etetési rendjét kési le. Amint kilibbent az ajtón úgy tűnnek el a kusza képzelet felhők is. Akkor veszed csak észre, hogy nem vagy egyedül a teremben. Fiatal srác laza stílussal karba tett kezei védik a várakozás kellemetlen percei elől. Látszik rajta, hogy legszívesebben valahol máshol lenne. Ismét megfeledkezel a körülötted lévő világról, egy aprócska katica, aki elrabolja figyelmed. Észre sem veszed, hogy mosolyra húzódik a szád, csak amikor a szemben ülő eddig maga elé meredő fiú is elmosolyodik. Aztán a látszólagosan semmittevéssel töltött időd leteltével rájössz… többet tanultál, mint azt hinnéd. Észre vetted az apró dolgokat magad körül, amik végül összeállnak. Azzal, hogy talán csak tíz percet töltöttél nyitott szemmel, hogy megfeledkeztél a rohanásról, valójában az egész napodat jobbá tetted. Mindeközben sikerült valaki másnak megmutatnod, hogy az hogy mit lát meg a világból csak rajta múlik. Még ha csak egy mosoly erejéig is. Jobb-e néha a lábunk elé nézni, nem áttaposva mindenen és rohanni? Ezt a kérdést válaszolja meg mindenki magának. Én megtanultam ,hogy olyanná tehetem a világomat amilyenné szeretném, ugyanis bármi áron törekedni fogok erre. Megtanultam ,hogy vannak dolgok amik nem számítanak és azoknak pont annyi figyelmet is fogok szentelni.

Végül a legfontosabbat... a lelkesedés és az elszántság biztos segítők. Néha az apró dolgok  rejtik magukban a legnagyobb jelentéseket, ha észre vesszük őket. :)

További szépeket!


Dóri :)

elmerülve


Fél világrész, megszűnt egész
Annyi amennyit eddig, nem többet
Elmerült a forróságban míg elhagyott egy könnyet
Fekete-fehér pillangó ,szárnycsapkodások
Egyszer meleget hoz egyszer fázok
Nem félt már,nem gondolt,így volt könnyebb
Biztonságot saját világában kell lelnie
Nem lesz mosoly amit sírva kell felednie.
Nehezen mégis könnyen visz tovább
biztos de halvány pasztell világ
Hátra lép ,nehéz megfáradt lábnyom
Nincs több ami biztos ;az én igazságom
Önző igazság, cserébe féltett pillanatok
remény csillagának árnyékában itt, veled, maradok.

 

Dóri

Szép estét!


"Amikor odaadóan figyelem a másikat, észreveszem benne a csodát. (...) A csoda szivárványív a másik körül, a szerelmes meglátja."

 

A színpad teljes feketeségét megtörte a hirtelen felvillanó fény, ami rá szegeződött.
A hely közepét jelző kis x-en állt, ami egész hatalmasnak tűnt így közelről.
Úgy érezte a világ közepén áll.
Az emberek között mosolygó arcokat fedezett fel, akik megbabonázva nézték őt.
Mosolygott, hiszen érdekesnek, különlegesnek érezte magát.
Majd hátrálni kezdett, nem akart mindenki színpadán középen állni.
Akkor jött rá, hogy a fény nem a színfalak fölül jön, az ő boldogsága fénylett.
Már a saját színpadán áll aprócska közönséggel.


 

 

 

Mégis pislákoló világ, ami láthatóvá teszi néha gyengén.
Beleborzong, hogy sötétbe marad talán egy estén,
apró vízcseppek folynak végig lángoló testén.
Létezik egy kicsit, előrébb lép lassan, félve,
mintha ott állna a rivalda fénybe.

Dóri

egy ölelés


Üdvözlet!

"Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk."


Letekintve az apró ujjakra, amik egy halványkék plüssállatot szorongatnak, megpillantja a kicsi cipőket, amiknek orra kopottas a sok szaladgálástól. Idegennek hatnak, de mégis annyira ismerősek. Körülnézve csak felnőtteket lát, akik egymással elfoglalva beszélgetnek, teljesen belefeledkeztek a diskurálásba. A duruzsolást egyszer csak az ajtó nyitása és kulcszörgés töri meg. Mindenki elcsendesedik egy másodpercre. Ő az. Ahogyan a szoba előtt magasodik, olyannak tűnik, mint egy igazi hős. Elegánsan van felöltözve sugárzik belőle a határozottság, de mégis mosolygós… Egy boldog ember.  Amint belép, mindenki rá tekint és vidáman köszön. A köszöntést csak udvariasságból ejti meg azonnal, de ha lelassítanánk a történetet,  más lenne a sorrend. Valójában a keze emelkedett először, csak utána köszönt a barátoknak.
A kezek, amik engem köszöntöttek először. Az aprócska kezek már a levegőbe emelkedtek, ölelésre készülve. Magához ölel és egy erős cuppanós puszit nyom a homlokomra. Mosolygok és boldog vagyok. Le se veszem róla a szemeimet és még a játékokat is félre teszem. A meséhez sem térek vissza, egyszerűen csak nézem és csodálom Őt. Csend van, nincs zajos beszélgetés, nincsenek színek, az idő is elmosódik a sötétben. Mintha más világba kerültek volna. Megállt minden, csak Ők állnak egymás előtt. A mosoly mellett egy könnycsepp gördül végig észrevétlenül. Valami motoszkálás zavarta meg a pillanatot, kinyitotta szemét és ekkor jött csak rá, minden változatlan. Sehol az apró cipőcskék, a kis kezek is megnőttek, csak a könnycseppek maradtak itt az ölelésből. Az ölelésből ami soha nem lesz már valóságos.


Dóri

Szép napot!

 

"A túlélés kulcsa az volt, hogy átvészelje a pánik különböző fázisait, és összegyűjtse az erejét akkorra, amikor a félelem újból a hatalmába keríti."

 

Szemhéja lassan eltakarta a most szinte izzó sötétzöld szemét.
Érezte, ahogyan lángba borul az arca, elképzelte amint a lázmérő higanycsíkja felszökik, a maximális értékig majd szétcsattan és az eszköz mérgező tartalma apró golyókban szétgurul a földön.
Izmai remegtek, lassan egy óra telt el, de nem akarta abbahagyni.
Érezte, hogy létezik, hogy egész testével itt van ebben a világban.
Mindig ezt akarta, hogy lélegzetvételei egyenként számítsanak.
Azonban csak bolyongott.. ez egy más út volt, mint amin valaha járt.
Ezen az úton nem csak ott volt, létezett.
Tántorgó fáradt utazóként jött, már gyakorló szerelmesként vándorol tovább az úton.
Nem követel, nem kér, csendben marad és remél.
Forróságban úszott mégis úgy érezte csontjai jéghidegek apró rezgésük hangja talán fel is veri a környék csendjét.
Gondolatai éhes varjakként csipkedték menekülést nehezen hagyva.
Így hát összeszorította fogait szemeit becsukta és reményt töltött a szívébe majd várt.
A tenyérnyi nyugalom sziget ködbe burkolózott, de csontjai gyengék lettek volna a kapálózáshoz.
Mosolygott, mert nem volt türelmetlen.. csak gyenge és fáradt.


By Dóri

A világ a tiéd lehet :)


Kellemes délutánt mindenki! :)



Egy kis személyes blabla :

Az elmúlt időben nem nagyon volt hangulatom irkászni.
Most úgygondolom sikerült végre összeszednem magam.
A nyár bőrgyógyászhoz szaladgálással telt a kiütéseim miatt ami enyhénszólva idegőrlő volt (hál' megérte mert mostmár figyelve az allergiámra teljesen megújultam =D )
Éreztem, hogy nemvagyok önmagam.
Most végre fizikailag és lelkileg is rendben vagyok és ez isteni érzés.






A magány aljass tud lenni, akárhány ember van is körülöttünk észre sem vesszük őket.

Egy kis önbuzdító:

Ezzel szemben egyedül lenni nem is feltétlenül zavaró.
Az egyedüllétnek nem kell vonzania magával a magányosságot
Ha jólérzed magad a bőrödben szinte sosem vagy egyedül.

Most érzem csak, hogy mennyi függ attól ,hogy igenis jólérzem magam a bőrömben.
A barátnőm megjegyezte valamelyik nap ,hogy teljesen kivirultam :)
Furcsa volt mert nemtudtam mire fel mondja.
Mostmár értem :)
Az ,hogy mosolyogva megyek ki az utcára..és nem azért teszem mert ez kell az állarchoz ami eltakarja a szomorúságom..valahogy mintha megéreznék az emberek a kiegyensúlyozottságot:)
Az emberek mosolyra mosollyal "válaszolnak" ami egyértelműen feldobja a napomat:)
A pasik is rajtam felejtik a szemüket ami az önbizalmamnak szintén jóttesz :)
A legfontosabb talán mégis az ,hogy egy kis mosollyal minden egyszerűbbnek és könnyebbnek tűnik

Tehát arra jöttem rá; hogy a magányosság könnyen kezelhető..csak megkell találni a saját egyensúlyt és foglalkozni kell vele.
A pozitív hozzáállás mindíg pozitív dolgokat vonz be.


Tehát kedves mindenki ...húzd ki magad, mosolyogj, a világ a lábaid előtt fog heverni ! :)


( Van valami amire évekóta ácsingózok amit mindig elhesegettem ,hogy esélytelen..most elég elszánt vagyok és figyelembe véve az elbukást is megpróbálkozom.
Ha nemsikerül felállok és ottlesz hogy legalább megpróbáltam )





szépeket addig :)

byebye

Nyuszi

Az emlék és hit ..bizonyíték a lehetségesre

Szép estéket!

"A pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk."

A segítő kéz nyúlt felé és szorította a kezét, a semmiből érkezett vagy talán épp a mindenségből.
Orrából elállíthatatlanul folyt a vér, arcán néhány könycsepp csillogott.
Némán állt tovább a csendben nem figyelt semmire a környezetéből..a világ megszűnt létezni.
A távoli lámpák fényeit bámulta de lassan azok is elfolytak mintha egy mágnes húzta volna el a környezetében lévő tárgyakat.
Mindeközben olyan erősen szorította viszont a kezet ahogyan csak képes volt.
Meg kellett tennie amig ott volt neki, amig ott volt amire vágyott.Nem tehette meg ,hogy feladja..ez volt minden amire vágyott..a tökéletlen mégis tökéletes egész.
Eljött az idő..az idő amikor ki kell nyitnia a szemét.
Minden amit addig szorongatott, egy homályos emlékként vagy talán csak álomkép formában maradt meg.
Üvölteni akart, zokogni amig el nem ájul a kimerültségtől.
Azonban teljesen máshogyan viselkedett..nem tett semmit.
Gyenge volt és ezáltal beengedett egy aljas vendéget a lelkébe, a félelmet.
Minden amire képes volt vele szemben egy halvány aprócska sós ízű mosoly volt.
Behunyta szemét..az emlékeit ölelte egy percre magához.
Vigyáznia kellett ,nehogy túl erősen szorítsa.
Vigyázott, hisz a legféltettebb meséi voltak.
A legféltettebb mesék amik fájhattak volna.Viszont számára a hit megmaradt maradt belőlük ami valóságosabb már nem is lehetne.



by csak Dóri

Szebb estéket !

 

Ott állt a folyosón és úgy érezte ha megpróbálna tenni egy lépést valami rossz dolog történne.
Talán nemmozdulna a lába vagy összeesne.
Mégis megpróbálta a lábát elemelni a földről de a szokásosnál nehezebb volt ez az egyszerü mozdulat...mintha a föld mágneses erejének erősségét érezte volna át egész lényével.
Az érzés egyben volt félelmetes és nyugalmat hozó.
Félelmetes volt, mert nem ő uralkodott, valami más volt ami irányított...valami hatalmas.
Azonban nyugalmat hozott mert érezte, nem az ő érdeme, hogy két lábbal áll a földön és a gondolat, hogy segitséget kap...mindent jelentett.
A folyosó neonfényei vibráltak, hűvös kék szinük uralta az egész épületet.
A szobákból szinte sikoltott a keserűség, talán nem is a hideg volt amit érezni lehetett hanem az emberek fájdalma volt ami megtörte a levegőt.
A padló koszos-narancs szinével már-már zavaróan jellegtelen volt..az ember úgyérezhette ha nem figyel elnyeli a linóleum.
Viszont mégsem számitott..mert a helynek olyan tekintélye és hatalma volt, hogy ha bármilyen új vagy kellemes berendezés lett volna is, eltűnik a semlegességben.
Az egyetlen fontos, az élet volt..amit a monitoron lévő szám jelzett.
Egy érték, a legnagyobb hatalommal felruházva.
A legnagyobb jelentést hordozta magában...az élet törékeny.
Az élet törékeny és vigyáznunk kell rá.
Okkal vagyunk itt és minden úgy alakul ahogyan alakulnia kell.
Nem tudhatjuk miért ... megpróbálhatjuk megérteni de akárhogyan is legyen, el kell fogadnunk, mert a fájdalmak is az életünk részei de ilyenkor ragyog még erősebben a Szeretet ami mindenen átsegíthet.
Ez az amit soha nem szabad elfelejteni.

Mit teszel ?

Kellemes reggelt mindenkinek!

 

"Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla."


Vannak helyzetek amikor elveszítünk embereket az életünkből.Nem halnak meg vagy nem tűnnek el egyszerűen távol kerülnek tőlünk.Lehetnek akár a szomszédban is mégis annyira messzire vannak ,hogy a szakadék szinte látható.
Mit teszel ha átlöknek a szakadék másik oldalára?
Leülni és várni hogy talán nem történt meg az egész miközben tudod ,hogy nagyonis megtörtént.
Mit teszel ha valaki melléd lép megfogja a kezed és aztmondja neked ,hogy minden rendben lesz?Ha aztmondja ,hogy belédszeretett és aztán ugyanaz az ember arrébb lép és közli ,hogy talán mégse.
Mit teszel ,ha ahelyett hogy elfelejtenéd csak mégtöbbet gondolsz rá ?
Mit teszel,ha nem tehetsz semmit ?

Hüm.

 

Szép napot!

 

A mező közepén hallgatta a tücskök ciripelését,ez amolyan jel volt számára,hogy az éjjel utolérte.Úgy szállt rá a tájra mint ahogyan a sas elfogja zsákmányát.
Tudta,hogy nincs menekvés és nem tehetett semmit ellene.
Szerette az estéket,volt valami bensőséges abban ahogyan az apró fények utat törtek a sötétségben.
Most mégis más arcát mutatta az éjszaka,uralkodni akart,megakarta mutatni,hogy ő az erősebb.
De L csak ült a domb lábánál fekvő városka fényeiben gyönyörködve.
L fantáziájával játszott, hogy vajon miként fejezik be napjukat a kis közösség lakói.

Szinte látta maga előtt az asszonyt aki megfürdeti gyermekét majd pizsamájába dugja aztán ágyba fekteti és az esti mese után egy csókot nyom homlokára.
Az asszony talán kimerült lehetett volna a fárasztó nap után de ez volt a napja legszebb része, fáradtságos munkájának ajándéka.
A férj az asztalnál a vacsora utolsó falatait fogyasztja.
Megbeszélik napjukat és fürdés után egymás mellett térnek nyugovóra.
L-et mosolyra készteti ez a kis képzeletfoszlány.
A tücskök ciripelése olyanná vált időközben mintha felhangosították volna a csendet.
Talán csak az agya űz tréfát és a rovarok hangja csak a fejében szól.
Nem tudta pontosan,hogy valódi-e.Néha egy-egy ág megreccsent,egy nyúl lehetett vagy egy sündisznó.
Minden egyes zaj és a távoli fények azt közölték vele,hogy az idő nem állt meg.
Mégis távol volt mindentől.
Ha bármi történt volna vele, a mező állatai nem futottak volna össze,a család is akivel percekkel ezelőtt a képzeletében találkozott sem szaladna segíteni neki,a fények sem hunynának ki közölve ,hogy szüksége van arra az emberre aki megfogja a kezét és bármi történjék nem engedi el.

Egyedül volt és már tudta ,elég erős ,hogy szembenézzen a sötétséggel.
Tudta..megalkothatja a saját kis fénylő szigetét még ha ahhoz kitartás szükséges is.
Tudta ,hogy bármi jön is majd szembe vele ki kell tartania minden erejével ,mert később megbánhatja,hogy megpróbált kibújni a nehézségek alól.
A városka lámpái lassan lekapcsolódtak.
De a dombot apró szentjánosbogarak lepték el.
Talán megérezték a végtelen nyugalmat vagy ,hogy akkor és ott valakinek szüksége volt a fényre.
A fényre ,ami azt üzente:minden rendben lesz!
A szél még oda súgott neki egy egyszerű szót: nyugi!
Csendes fájdalmai voltak,nem akart üvölteni,nem sírt és nem szaladt segítséget kérni.
Tudta ,hogy bármire képes ha bíznak benne és nem rajta múlt.
A sötétség mindig ott lesz, mindig eljön az éjjel, beborul az ég..csak rajtad múlik mekkora fényt vagy képes gyújtani.
Idővel élesebb ,minden perccel amiben megtartottad a fényt ragyogóbbá válik és semmi sem győzheti le.


A kitartásról


Szépnapot!


"Utolsó pillanatig erősebbnek lenni, mint a helyzet, amelyet külső erők teremtenek meg körülöttünk. Lélekben nem adni fel semmit, nem engedni; ez a titok."


Az életben talán mindig lesznek olyan időszakok amikor úgy tűnhet már minden elvan döntve , akárhogyan próbálkozol akármikor jöhet egy vihar.A vihar ami lehet nem is annyira erős, de már annyiszor álltál az esőben ,hogy hidegebbnek és félelmetesebbnek látod mint bármikor máskor.
Akkor vajon képes vagy-e kapaszkodni abban a hitben, hogy a vihar után kisüt a nap?

Mindannyian döntünk egy út mellett ,hogy melyiket választjuk. Szinte mindig van lehetőségünk változtatni rajta de ...ha elindulunk egy úton és akadályba ütközünk akkor egyszerűbb másfelé elindulni?

Az egyszerűbb út mindig egyenes?

Nem teljesen eszement dolog e a vihar mögötti napot nézni amikor éppen ott állsz az esőben?

És ha már nemtudsz a kitartásra támaszkodni  ..akkor ott lesz valaki aki felpofoz ,hogy szedd össze magad?

Van szebb dolog mint kitartani egymás mellett?

Létezik még ilyen?

És ha valamit már-már annyira akarsz, hogy minden mindeggyé válik..a kitartás mindig ott lesz ,hogy segítsen?

 

Dóri

Talán most még mégis írok

Szebbet!


"Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett."

 

Az egyik imádott sorozatom idézete fogott meg, ezt osztanám meg veletek:

warehouse13.s03e02

"A világ ijesztő hely.Néha úgy tűnik, nem létezik más, csak harag.És erőszak.És fájdalom.Rémisztő lehet amikor odakint vagy benne.De ha tudod ,hogy merre keresd...A világ melegséget is tartogat.És szeretetet.És megbocsátást.A világban öröm is van.Amikor megtalálod a helyet,ami lehetővé teszi, hogy megtapasztald az örömet,amikor megtalálod az embereket, akik miatt szeretetet és biztonságot érzel, mintha odatartoznál...Nem fordítasz hátat neki.Hanem harcolsz érte."

"Én tudom, milyen elveszíteni egy szülőt, akit szerettél, és aki szeretett téged. Tudom, hogy ez kettéosztja az életedet: "előtte" és "utána". Bármennyi idő telt el azóta, bármilyenek is voltak a körülmények, a gyerekben örökké megmarad a fájdalom."

 

Van ami

Szebbet!

 

"Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA."

 

..mintha minden egyes dolog ami bennem van azonnal könnycseppé válna.

Csak ..félek.

Amikor megszűnik az amitől félsz és ezzel együtt a biztonság is, az a legmagányosabb dolog tud lenni. Viszont már nem kell tartani a pillanattól mert megtörtént el kell fogadni, hogy eljött és ezzel együtt elkell viselned.Túl kell élned.

Mindig mondják, hogy nem lehet élni kockáztatás nélkül...pedig jólenne néha, nagyon jólenne.

Attól félek ,hogy többé nemfogok tudni hinni abban ,hogy más lesz a vége. Márpedig ha többé nemfogok tudni hinni benne akkor elveszítem a legfontosabbat.

Remény nélkül nemtudom ,hogy fog menni.

Nem tudom milyen úgy élni, hogy nem kell attól félnem, hogy elhagynak.

Márpedig amikor megtörténik amitől a legjobban féltél, lehullanak a színfalak.

Tudod, a lehető legroszabb megszokástól kell megszabadulnod, minnél hamarabb és fogalmad sincs, hogy fog ez neked menni.

 

Néha iszonyat hülye módon várom és talán egy percig hiszek is benne ,hogy majd egyszer valaki odalép hogy hello készátverés, átmentél, mindent csak megrendeztünk és kapsz "még 5perc boldogságot".

Csak várom... pedig soha senki nem mondja.

Van ami soha többé nem jön vissza.

Ha elhiszed ... =)

Szépnapot mindenkinek ! :)


"Akik tétlenül várják a csodát, azok nem érdemesek arra."

 

Tegnap péntek 13.-a volt amihez eleve úgyálltam hozzá ,hogy csak jól sülhet el.
Úgy voltam vele ,hogy történjék bármi az jólesz :)
Aztán a napom eleinte egész kellemesen is indult mígnem ott tartottam késő délutánra mintha egy filmbe csöppentem volna.
Igen...jólhangzik,mi?!?
Hát előre elárulom a happyend ezúttal nemnyert :D

Ez amolyan tipikus romantikus csajszis délutáni nyáladzós film besorolást kapott volna.
Ezekben a filmekben általában annyi történik hogy a sors véletlenül ugyanoda sodor két idegent... a fiú tipikus nagyképű bájgúnár aki azt hiszi bármit megtehet, a lány elolvad a bókoktól, hízelgőnek találja de semmiesetre se akarna tőle semmit ..aztán a fiú rájön hogy beleszeretett a lányba a lány beadja a derekát és happyend.

Az én történetemet meg valahol elcseszhették a forgatókönyv írók ugyanis ... a fiú csak egy lúzer maradt és hoppon is :D a lány egyből kiszúrta, hogy könnyű prédának nézik ezúttal le  is szarta hogy mi lesz a továbbiakban a fiúval..

Értem én, nem jön a herceg de basszus miért kell akkor mindíg ilyen agyatlan értékekkel nem rendelkező pasikat az utamba sodorni?
Haahóóó , nem kellenek ezek..
Neem érdekel egy öntelt, beképzelt és egyéjszakás kalandokat keresős pasi se.

Most megyek kicsit ..anyuékkal boltozunk remélem nemsokára sikerül rávennem magam hogy írjak ismét :)

By Kockanyusz

Szépestét !

 

"Épp ez a lényeg, hogy nem visszakozhatunk. Rájövünk, hogy a dolgok soha többé nem lehetnek olyanok, mint régen. Ez ellen nem tehetünk semmit, mert akik most vagyunk, azokat egy világ választja el azoktól, akik akkor voltunk."

 

Hmm mostanában nem tudom eldönteni ,hogy mi zavar jobban..ha nem várok semmit és csak úgy vagyok vagy ha megpróbálok valamennyire előre tekinteni és találok egy totálisnagy útkereszteződést legalább ezerféle útvonallal.
Most úgy körülbelül kiálltam a harcmezőre hogy lőjjetek bármi jön én kibírom.
Mégis..kezdem megérezni a lövéseket...

Jöhetne már végre valami jó is ....héé ott fent ..valakiii ...megtudhatnám hogy mikor jöön valami pozitív dolog iiiiis?egy egészen picit ..naa kérlek ..O.o

 

Ma kaptam kézhez az új kis parfümöm illetve a régit..:)
Aztán eszembe jutott hogy miért ragaszkodok annyira ahhoz az egyhez és rájöttem ,hogy ezt a parfümöt az egyik nyaralás alkalmával használtam és ahányszor előkerült mindig ugyanazt a hangulatot adta vissza amit a nyaraláskor éreztem.

Ez csak úgy eszembe jutott így tavasszal ...virágok friss levegő hmm ^^


Remélem minden úgy alakul ahogy lennie kell majd de úgytűnik valamerre eltévedt a bizonyos felmentősereg.





Szépálmokat, jóéjt

by Nyuszo





Az elveszett tárgyak

Szépséges délutánt mindenkinek ! :)

 

Ami ma a legjobban foglalkoztatott az a folyamatosan elkallódó dolgaim és az azokkal kapcsolatban felmerülő kérdéseim amikre remélem egyszer találok majd választ.

 

Valószínüleg nállad is tűntek már el dolgok csak úgy amiket akárhogy kerestél egyszerűen lehetetlennek tűnt a megtalálásuk.Ugye?:)


Hát ezzel én elég gyakran ígyvagyok...
Egyesek szerint ez a szétszórtságomból adódik ... és ha mégse ?..
Vannak tárgyak amiket rendszeresen elhagyok..pl. a kulcsomat, a kesztyűm , a zokniaim is rendszeresen eltünedeznek.
Tehát akkor ELTŰNNEK? mert általában ezt a kifejezést használjuk ha nem találunk valamit de valójában csak szem elől tévesztjük őket...esetleg örökké vagy csak egy kis időre.
Ez megtörténhet barátokkal is ,ismerősökkel,régi nagy szerelmekkel.

Ezeket azért hagynánk el mert nem fontosak nekünk?
Ha csak magam példáját nézem arra jutottam hogy egyáltalán nem.
Hiszen ..őszintén nem szerettem ácsorogni órákat a lépcsőház előtt.Na és persze ..ki járkál egy félpár kesztyűvel a minusz 10 fokba ? =D
(najó kivéve a mazochistákat =D )

Furcsa hogy ebből az egészből kihoztam az érzelmi kötődést de azthiszem tényleg elégnagy jelentősége van ebben.
Ha elveszítessz valamit /szemelől tévesztessz valamit attól még fontos számodra.
Vannak helyettesítő dolgok amik néhány esetben a régi dolgok helyére léphetnek
(nekem kismilliószor lett már új kulccsomóm de semmi sem volt ahhoz hasonlítható amikor megtaláltam a régi kulcsaimat )
Néha elhagyni valamit annyit jelent mint próbatétel elé helyezni hogy a későbbiekben is az lesz e az amihez még mindig kötődsz :)

Lehetnek új barátaid viszont nem pótolhatják azokat a pillanatokat amiket a régi barátaiddal osztottál meg..de ha már az új barátaid azok akik mindenben melleted állnak és boldog vagy velük akkor megkell őrizni a régieket egy szép emléknek és nem bolygatni a múltat.
Azonban sok eset van amikor ez egyáltalán nem működik.
Sajnos ezt nem tudtam megfejteni de jobb is ...úgyis minden úgy lesz ahogy lennie kell :)

Na de azért aki tudja hogy mi alapján működik esetleg nem ért egyet ezekkel nyugodtan írhat =)
érdekelnek a másfajta megközelítések :)

jóéjt

by Nyuszko

Hallgatni ...

Szépestét !

 

Hallotatok már arról a felfedezésről, miszerint a kisbabák először szájról olvasnak és csak azután tanulnak meg beszélni ?

Aki még nem hallota volna, valószínüleg az is tudja magáról ,hogy néha mennyire nehéznek tűnik megszólalni.
Csak állsz és azon gondolkozol hogy mit is mondhatnál.
Nem jut eszedbe semmi, vagy nem akarsz állást foglalni a témában..sokféle okból lehet hallgatni.
Azzal azonban hogy nem mondunk semmit nem is idézünk elő magunknak kellemetlenséget..gondolnánk.
Pedig ki ne került volna élete során olyan helyzetbe , hogy később arra gondolt, hogy bárcsak mondtam volna valamit akkor".
Így hát amit magunkba tartunk az talán ott fog lebegni előttünk évek múltával is.
Gyakran mondják, hogy a hallgatásnak ára van.
Hiszen minden egyes kimondatlan szó a mi lelkünket fogja nyomni.

Igazából ez a nyelvtan feladatom volt és igyekeztem kicsit marcangolni a témát az eredeti téma .." beszélni könyebb mint hallgatni".
Hát ez a pár sor se volt egyszerű mert akármelyik oldalt megtudnám erős érvekkel cáfolni is és érvelni is tudnék mindkettő mellet :)
Amiatt is nehéz volt mert most eléggé erősen megélem a hallgatásos pillanatokat.
De úgy érzem hogy ezeket azért szorítom háttérbe mert még nem készültem fel rá hogy kimondjam őket.
Viszont nem azért mert nem érzem magam elég erősnek hozzá vagy mert félnék bármilyen következménytől ...ellenkezőleg.
Szimplán csak tiszta lapra kell irkálnom :)
Amihez arra van szükségem hogy lapozzak.... :)
"lapozni" néha nehéz de fontos ha szükség van rá.Márpedig vannak dolgok amik már nem valóak a papíromra és egy teljesen új oldalra valóak ..ettől még szeretni fogom a könyvem .

Hmm most hirtelen ennyi :$ majd irkászolok még mert ilyenkor mindig kb százféle gondolat jár az agyamban és mindet összefüggéstelenül kezdeném el irkálni hagyok későbbre is :P
további szépeket

jóéjt
by Kockanyusz

Szia Apa!

Szia Apa!

Be kell valljam kissé furcsa , hogy neked írok levelet hiszen alig beszélgetünk.
Pedig jólenne néha ha számíthatnék rád és nem csak műszaki dolgok megoldásában.
Őszintén szólva nem is tudom mit írjak pedig már ücsörgök egy jóideje és nem jut eszembe semmi vagy inkább minden..hiszen nem is ismersz.
Emlékszem arra amikor kicsi voltam, ha kirándultunk a családdal mindig utánnad kullogtam és neked jutott eszedbe először amikor eltévedtem a tömegben Szlovákiában ,hogy egyáltalán nemvagyok melletetek.
Emlékszem amikor valamilyen kilátóban vagy felvonón voltunk... az összes mondatra amik a "milenne ha"-val kezdődtek aztán mindenki parázott hogy tényleg milenne ha..=)
És vannak dolgok amikre én nem emlékszem ugyan de kiskori képek próbálták vissza adni azokat a pillanatokat amikor még nemvolt gondom semmire.
A képre amin próbáltad megmutatni nekem az ősrégi számítógépünket.
A videó amin én mesét néztem, te bejöttél az ajtón és az első az volt hogy feléd viharzottam.
A pillanatok amikor nem is fogtam még fel ,hogy milyen örök dolgok ezek.
Szeretném elmondani neked ,hogy mennyire nem találom a helyem néha.
És hogy próbálok erős lenni és mindig átgondolni mindent de annyira nehéz.
Szeretném, ha tudnád jó emberré szeretnék válni. Szeretném ha egyszer büszke lehetnél rám.
Szeretnélek megölelni és elmondani hogy mennyire SZERETLEK Apa !!
és akartam volna hogy elmondd nekem ...hogy tudjam ,hogy szeretsz mert a lányod vagyok.
És hogy mennyire igazságtalannak tartom azt hogy eldobtál mindent azért mert egyszerűbb volt.
Kérlek vigyázz rám mindig és ...... egy napon én is ott leszek és elfogom mondani neked ezeket.

"Csak azért sírok, mert a világból kimúlt, de a szívemben még mindig él."